Hatodik nap 2007.08.08.
Vihar harmadik felvonás
Már szerda reggel van és szerencsére este megállt az eső, ám a reggel nem hozott jobb időt. Ugyanaz a szélviharos, borús rossz idő. Volt egy két bátor sátras csapat, akik sátraikat hátrahagyva, elindultak a Gouter házhoz. Mi nem mentünk sehová se. Maximum a menedékházba. Kezdtünk rászokni arra, hogy a napközben a házban vagyunk. Ott voltak idegen emberek, akikkel beszélgetni lehet, és a lényeg: nem fújt a szél, meleg volt. Amennyire lehetett szárítgattuk a vizes ruháinkat. Bár szerencsére nem nagyon áztunk el.
Időjárásunk nem sok javulást hozott. El kezdett esni a hó. Vizes hó volt, jól tapadt. A hónap van jótékony és kellemetlen oldala is. Jótékony, hogy szigetel, így már nem fog átfújni a sézl a sátron, ergo melegebb lesz. Úgy döntött B, hogy átköltözik a cuccok mellé a másik sátorba, mert hárman sehogy sem fértünk el a sátorban. Ráadásul a víz kimosta a sátor alatti részt, így egy kicsit kevesebb hely maradt a szélén. Szóval esett a hó. Eleinte jó poénnak tűnt. Bár én később is örültem neki, szeretem a havat. B elment a környéken mindenfelé túrázni. A környék azt jelenti, hogy a Hármashatárhegyi Sportrepülő tér nagyságú hómezőn járkált, hogy formában tartsa magát. Mi hóembert építettünk. Elég jól szórakoztunk! Közben a havazás is egy kicsit alább hagyott.
Abban a hitben voltunk, hogy holnap már javul az idő. Aztán bementunk a házba és az időjárás jelentés (ami egyébként ékes francia nyelven volt kiírva, annka ellenére, hogy tudtak angolul is), egyszerűen egy komor felhőből, hóemberből és másnap plussz egy repülő rényszarvas csordából állt. Ezt megpillantva úgy gondoltuk, hogy az idő nem lesz kedvező, de azért megkérdeztük. A várhatóan lesújtó válaszon nagyon elszontyolódtunk. A jó idő jön, de nem holnap. Azt, hogy mikor ér ide, azt nem tudni. Lógó orral ült az összes ember a menedékházban. Olyan ez, mint amikor utól akarsz érni valakit, de az mindig egy lépéssel előtted van. Hiába csinálsz bármit, ugrasz, futsz, sétálsz, az mindig egy lépéssel előtted van. Hiába akarod megfogni; nyújtózkodsz; hatástalan. Az idő pedig vészesen fogy.
A menedékházban megismerkedtünk három magyar fickóval, akik már másodszor jöttek fel erre a szintre, hátha jó idő lesz. Kellemes társaságot jelentettek. Kártya trükkökkel és egyebekkel mulattaták magukat és minket. Kellemes délután volt. A Marco Polo trükk örök élmény marad, főleg andol előadásban. Ez úgy van, hogy hajtogatsz egy szimpla hajót papírból. Téglalap alakú papír, mintha csákó lenne csak a végén megcsinálni az árbócot. És akkor jön az előadás. :) Marco Poló megy, megy a tengeren. Egyszercsak probléma adódik és elvesztit a hajó farát ( le kell tápni a hajó fart), aztán az eleje megy tönkre (elejét is le kell tépni), aztán villám és az árbócnak is vége (azt is letépni, illetve belőle csak egy darabot), aztán széthajtogatni a fecnit. És azt mondani, hogy Marco Polo-ból nem maradt más csak a poló, és kapcs egy poló formát. Angolul ez úgy hangzik, hogy Marco Polo-ból nem maradt más csak a T-shirt. :) Persze ez is csak nekünk vicces, de azért emléknek emlék. :)
Számolgattuk a napokat. Ha holnap nem, akkor pénteken még fel tudunk menni, ha akkor sem... akkor szombaton elindulunk aztán addig megyünk, amíg erőnkből telik. Utána viszont már késő. Erre nem is nagyon akartunk gondolni. Mi lesz, ha nem sikerül? Áhhh, az nem lehet. Ennek sikerülnie kell. Időközben megint neki indult a havazás. Ki kllett menni a sátorhoz, takarítani. Nem sokat időztünk ott, kiástuk a sátrakat, aztán usgyi vissza vacsorázni. Aztán megint ki a hidegbe. Szerencsére találtunk egy lapátot a mellettünk sátorozók hagyták elől. Azzal kiástuk a sátrakat, letakarítottuk őket, majd nyugovóra tértünk annak reményében, hogy holnap lesz az utolsó rossz idő, és az előrejelzés csak egy napot tévedett...
