Hetedik nap 2007.08.09
Vihar negyedik felvonás
Csütörtök. Este két ízben fel kellett kelni sátrat takarítani. Miért, miért? Ennek több oka van. A sok hó, mint már ítam összenyomhatja a sátrat, és akkor ott maradunk a hóviharban sátor nélkül. Illetve ha hó lepi be a sátrat, akkor igen rosszá válik az oxigén ellátás. Magyar megfulladsz álmodban és fel sem ébredsz. Persze erre van mégegy módszer, rést kell nyitni a bejáratokon, persze így hidegebb lesz a sátorban. Mi mindent bevetettünk, így az lett az eredmény, hogy kétszer kellett felkelni, plussz megfagyott minden a sátorban. Mi is! :) Na jó, mi nem. Szóval mozgalmas éjszaka volt. Reggel viszont annyi változott, hogy sokkal erősebb lett a szél, és kevesebb hó esett. Az a kevés viszont vízszintesen.
Mit lehet ilyenkor csinálni? Hát búsulni. Egyre reménytelenebbnek tűnt a solog. Ráadásul a tegnap megismert három magyar, úgy döntött, hogy haza megy, mert holnapra is csak 20% napsütést ígérnek, és erős szelet. Mindenkit megkérdeztünk, érdeklődtünk, reménykedtünk. Úgy nézett ki hiába minden. Délután érkezett több túra vezető is, és még néhány magyar. A konzultáció vége az lett, hogy a túravezető diplomatikusan kijelentette, még az is lehet, hogy holnapra végre ideér a jó idő, de ez egyáltalán nem biztos. Hip-hip-hurrá... B megírta SMS-ben, hogy ez az expedíció sajnos nem sikerült. A csüggedség legalacsonyabb fokán voltunk. Borzalmas arra gondolni, hogy ennyi készülődés után az időjárás miatt nem sikerül. Ilyenkor a tehetetlenség kiábrándító. Csak ülsz és vársz, hátha szerencséd lesz.
Érkezett egy japán csoport is. Igazából nem mutatkoztunk be egymásnak, de mint az szokott lenni a japánok kedvesek voltak. Nagyon kedvesek. Egy nyugdíjas korú házaspárral fűztük szorosabbra a kapcsolatot. "Csánken pong"-ot játszottunk. :) Ez a kő-papír-olló magyarul. Nagyon jól szórakoztunk. Feledésbe merült egy kicsit az a hóvihar, ami kint tombolt. Azért néha-néha kinéztünk az ablakon, és mindig azt láttuk, hogy javul az idő. Pedig dehogy javult...
Tudtuk, hogy holnap lesz az utolsó lehetőség. Arra nem mertünk gondolni, mi lesz, ha nem jön össze. Hiába próbáltunk pozitívak lenni, mindenkiben ott motoszkált, mi lesz ha nem javul az idő?? Borzalmasan hosszú napnak tűnt. Aztán végül csak-csak este lett. Elmentünk aludni. Valamikor este elállt a havazás, viszont a szél felerősödött. Titkon reménykedve aludtunk el...
