Tizenegyedik nap 2007.08.13.
Irány haza
(Kis kitérő: Váratlan fordulat következett be a történetbe! :) Rám szóltak, hogy igenis írjak neveket! Jó rendben. A sajátom titok. Illetve nem titok, aki szemfüles az tudhatja. :) Az egyik társam Bogi (B), vele másztam meg a hegy legmagasabb pontját. A másik társam Gábor (G) volt.)
Végül, de nem utolsó sorban elérkeztünk az utolsó naphoz. Kempingben ébredtünk. Ez már nem ugyanaz. Meleg volt, ez sem ugyanaz. Terveink szerint korán kelünk, és keresünk egy pékséget. Azért kelünk korán, mert úgyis korán kelő vagyok, tehát fent leszek, és akkor már fel kelnek a többiek is. Fel is ébredtem hat körül, de nem volt erőm kiszállni a sátorból. Félálomba merültem. Bogi szólt hét után, hogy kicsit elment az idő. Erre a válaszom valami szavakba nem önthető, inkább morgáshoz hasonlítható dolog volt. Na végül frissen, kipihenve felkeltünk hajnali fél nyolckor. :) Irány a pékség. Nos kb 50 méterre az első sarkon volt a pékség, szóval hamar megjártuk az utat. Aztán összepakolás és irány Chamonix (ejtsd samoni)! Ha már itt vagyunk, akkor az Alpok fővárosaként emlegetett várost meg kell nézni. Arról nem beszélve, hogy siklóernyős paradicsom és hát a másik gyengém a repülés... Szóval irány Surány, helyett Chamonix. :)
Kilonckor kiálltunk a megállóba és rögtön kiderül, hogy 9:38-kor érkezik a busz. Pontban 9:38-kor. Hát akkor nézelődjünk addig is. A helyi kirakatokat végig néztük, majd elindultunk a város széle felé. Nézelődtünk. Sok látni való nem volt, de aranyos kisvárosi hangulat vett körül minket, annak ellenére, hogy afőút elég forgalamas. Kisvártatva megjött a busz. A busz minden kis falut érintve jutott el Chamonix-ba. Nem kellett fizetni a jegyért. Ingyen járat... A hazai 7350 Ft-os bérlettel gondolkodva, ez elég baráti... :) Úgy látszik van ilyen is... Azért visszafelé kellett 1,5 euro-t fizetni, de még így is keveselltem. :)
Leszálltunk Chamonix központjában. Ahhoz képest, hogy alig-alig találkoztunk az elmúlt 10 napban emberekkel, azok is mind hasonlóan őrültek voltak, mint mi... hát ez egy nagyon nyüzsgő városka. Nehéz volt a tömeget megszokni. Gyakorlatilag a központi részen, ami alég nagy, nem jár autó. Végig sétáló utca. Több felvonó indul a központi rész széléről. Chamonix gyakorlatilag körül van véve hegyekkel. Nagyon szép! A sétáló utcák, olyan szokásosak. Boltok egymás hegyén-hátán, emberek egymás hegyén-hátán... :) Látni való igazából a szép háttér és néhány szép házacska, illetve az állandóan a fejünk felett köröző siklóernyősök. Sajnos nem volt nálam az ernyőm... No sebaj majd legközelebb. Egyébként be lehet fizetni itt tandem repülésre, és akkor ügyes, gyakorlott pilóta repül veled egy fél órát. Az árakat nem tudom, nem kérdeztük, csak láttuk kiírva.
Másfél órát töltöttünk el Chamonix-ba, tulajdonképpen mindent bejártunk ezalatt a sétáló utcán. Még jó lett volna felvonózni, meg repülni egyet, de menni kellett. Így hát ott hagytuk Chamonix-t, és irány a Les Houches-i kemping. Gyors pakolás. A gyors az kb. 45 perc. Sátor bontás egyebek és irány a felvonó, ugyanis a reptéri transzfer ott fog velvenni minket. Kb. 15 perccel előbb értünk ki, a kocsi is előbb jött egy kicsivel, így nem kellett sokat várni. A sofőr nem tudom milyen nemzetiségű lehetett, de nagoyn jól beszélt angolul. Egyből kitalálta mivel töltöttük az időnket. Vajon miből jött rá? Talán a nagy túrazsákok? :) Bepakolás és meg sem álltunk a Genfi nemzetközi reptérig. Közben Pavarottit hallgattunk Bogi jóvoltából és szomorúan búcsúzkodtunk a hegyektől. Vissza-vissza tért az az érzés, amit a hegyen éreztem, ám tudtam, hogy itt a fejezetnek vége...
Az út kb. 1 óra, de nem tűnt soknak. Kiszállás. Nos mivel előszőr repültünk, így nem volt tapasztalatunk. Ferihegyen, induláskor elámultam, hogy 16 beléptető pult van. Milyen sok? És mekkora kavarodás van! Teringettét! :) Megálltunk Genfben a bejáratnál. Nagy épület, bár Ferihegy is nagy épület... Ott volt egy ajtó, hát beléptünk. És akkor megdöbbentem. A 99. pultnál álltunk. Olyan hosszú volt a sor, hogy a végét nem láttad, csak sejthetted, hogy hol is van valójában. No persze a "check-in"-ünk az 1-9 pultnál volt. Uff... Nem gond legyalogoltunk. Vártunk kb 2 órát, mert megfelelően korán értünk ki a reptérre.
Jól feltartottuk a takarító nénit, aki hatvanhatszor takarította le az üveg korlátot és a kijelzők hátát! Viszont tiszta volt! Én a mosdóba nem mentem be, de gondolom az is tiszta volt, ez mégis csak Svájc! Hülye Európai módjára azt hittük euroban vannak az árak. Svájci frankban vannak kiírva az árak! Ne tévesszen meg senkit ez nem Európa, ez Svájc! Micsoda különbség! Mit lehet egy reptéren két órát csinálni? Hát csokit enni!!! :) Végülis Svájc... :) Nézegettük az embereket. Feltűnően sok, népiviseletes (gondolom hithű) zsidó volt. De természetensen mindenféle náció megtalálható ezen a reptéren. Ez tényleg nemzetközi! Ferihegy csak "nemzetközicske". :)
Valahogy csak eltelt az idő, jön a beszállás. Nos a check-in érdekesen működik. van egy KIOSK nevű szerkezet. Olyan, mint egy bankautómata, csak nem pénzt ad, és kártyát sesm kell beledugdosni. Beírod a járatot, az azonosítódat és kidobja a poggyász cédulád és a beszállókártyád. Nos a poggyász cédulát felragasztottuk, de az ellenörző szelvényt elfelejtettük leszedni. Másodszor repülünk és már egyedül kell csinálnunk (Ferihegyen kiszolgáltak), mindenre nem tudtunk odafigyelni! De ezt akkor még nem tudtuk, hogy probléma-e, vagy sem... Check-in. Némi magyarázkodás (két zsák is több volt, mint 20kg, merthogy ez a max. Tegyük fel viszel egy 30 kilós kutyát, akkor le kell vágni belőle tíz kilót! :)), aztán a nehéz, nagy poggyászt a 81-es kapuhoz vigyük át, ott kell leadni. Mi a hatosnál álltunk. Uhhh. Na jó, irány a 81-es! Leadtuk. Irány a beszálló kapu. Azok természetesen az emeleten vannak! Merthogy több emeletes az épület. Legfelül az éttermek vannak, meg az irodák, de mi azt nem néztük meg. Szóval egy emeletet fel.
Kis várakozás, majd megtudtuk, hogy a B44-es kapunál tudunk a gépre jutni. Óriási! Az merre van? Szerencsére ki van táblázva, hogy minden amatőr betaláljon a gépébe! :) Lementünk pinyóba! Igyen a pincéből kellett átmenni a B44-hez! Ott van egy ellenőrző kapu. Na ott már gondok voltak. Bogi táskájában volt 30 méter kötél! B44-en fennakadt. Ez veszélyes, mondta a hölgy, és ezt "check-in"-elni kell. Ő elintézi, és még hozzá tett valamit, amit ezekszerint nem értettünk... Gyakorlatilag azt mondta, hogy a beszállás előtt 15 perccel menjünk vissza. Ezen mit nem értettünk?? :) Felmentünk a váróba, és leültünk a B44 elé. Kicsit idegesek voltunk, hogy ebből mi lesz? Felakasztanak? :) Aztán halljuk a bemondóban, hogy a Budapesti géppel utazó valaki menjen az info pulthoz.
Na ezek csak mi lehetünk. Odamentünk Bogival. Na nem Bogit szólították, hanem engem, csak a nevet nem értettük. Mi a probléma? Gázt találtak a táskába. Na igen, és? Idefelé is hoztunk. Az egyik palackban maradt egy kevés. Egy főzésre sem volt már elég. Na, de ezt nem lehet szállítani, menjek vissza, ott várnak engem. Engem? Kik? Jajj... Na lementünk a B44 bejáratig, ott Bogi ügye megoldódott, én meg kérdezősködtem, hogy meddig menjek ki, és kiderült, hogy a rendőrségi ellenőrző pontnál van egy info pult, na odaáig! Ez két hosszú folyosót jelent, plussz lépcsó, plussz tömeg. Persze mindenki szembe jött... :)
Természetensen egy biztonsági egyenruhás hölgy várt rám. Karperec, gumibot nem volt nála, szerencsére. :) Kezében a táskám hőtérképével, ott a gáz! Erre mit mondhatok, ott van bizony! :) Bementünk egy kis szobába, amit úgy zárt be, hogy kívülről ne lehessen bemenni. Na mondom, innen egyenes út vezet a börtönbe. :) Végül kivetették a csomagból a gázt, és azt mondták mehetsz! Szaladtam! :) Szószoros értelemben szaladtam, mert a gép 13 perc és indul! :) A B44-nél előrepofátlankodtam. Beengedtek. Fel a gépre, és a bejáratnál a kanyarban ott vártak Bogiék. Huhh, elértem a gépet. Egymás mellé persze már nem ülhettünk...
Utazás jó volt, nézelődtünk, élveztük. Megismerkedtünk egy francia testnevelő tanárral, akinek magyar jegyese van. Ő is őrült! :) Végül megérkeztük 20:15-kor ferihegyre. Várjuk a csomagokat. Nos az én csomagom nem érkezett meg. Jajjj... Na. Bejelentettük. B44-nél láttam utoljára, tessék mondani mi lehet? Bevett szokás, ha találnak valamit a táskádban, akkor a következő géppel küldik a csomagot, hogy ne tudd működésbehozni a szerkezetet. Mármint azt a gázt, amit kivettem a csomagból. Ok, persze érthető, de azért kellemetlen. Még szerencse, hogy a papírjaim nálam voltak. Egy dolog volt, ami a táskában maradt és kellemetlen a kulcsom... Illyetve a fényképek, ja meg a bicskám, és a hálózsákom, a sátram és még sorolhatnám. A csomagomat akarom! :) Az ember ilyen ragaszkodik a tárgyaihoz.
Bíztam abban, hogy a néinek igaza volt és a következő géppel jön a csomag. Pénteken jött a következő gép. Hétvégén nem foglalkoznak az eltűnt poggyászokkal. Végül tegnap (08.20-án) megkaptam a csomagot. Annak ellenére, hogy ünnep nap. Sértetlen volt a belseje. Én a túrazsákomra ráhúztam egy védőként használt zsákot! Na az ki volt szakadva. Szóval, aki túrazsákot szállít az húzzon rá zsákot. Nem félig fedő esőruhát. Hanem egy nagy táskába pakolja bele! Persze ez nem kötelező, de akkor a táska bánja a dolgot. Nekem drága mulatság egy táskát venni, így én próbálok mindent elkövetni, hogy ne essen baja...
