Tizedik nap 2007.08.12.
Vasárnap. A Gouter háznál ébredtünk reggel 5-kor. A terv az volt, hogy hatkor indulunk. Reggelizés, pakolás. sátor felszedése, egyebek. Kerek 7 órakor indultunk el. Reggel még hideg volt. Jéger alsó, esőnadrág, kesztyű, kabát. Két óra alatt leértünk. Érdekes dolgot tapasztaltunk. Egy nagy lavina nyomát láttuk keresztbe az úton. Úgy nézett ki, mintha túrós gombocok lettek volna, valójában rengeteg kő volt, hóval fedve. Érdekes volt és rémisztő. A Tete Rousses háznál átpakoltuk az egész zsákunkat, hogy minden beférjen, még az is, amit előző napokban itt lent hagytunk. Egy kb 1 órát jelentett, aztán nekiláttunk főzöcskézni. Írtunk a vendégkönyvbe.
Boldogan, és nyugisan ejtőztünk. Túl voltunk mindenen, szép volt az idő, hova siessünk? Aztán egy órakor már úgy éreztük ideje lenne már menni. A hómezőn végig hágóvassal, aztán azt levettük és irány tovább. Nos ez hibás lépés volt, mert a sziklák egy darabig még havasak és csúszósak voltak, de már nem vettük vissza a hágóvasat. Jót viccelődtünk, hogy még nézzük meg a következő kanyart, aztán meglátjuk, hogy vissza vegyük-e? Na ezzel a technikával mentünk, és nem vettük vissza, mondván, hogy most már mindjárt vége a havas résznek. :)
Az út lefelé sokkal egyszerűbb volt, mint felfelé, és sokkal gyorsabb is. Ráadásul már tudtuk mire számíthatunk. Gyorsan haladtunk lefelé. A terv az volt, hogy a felvonóval lemegyünk Les Houches-be és hatkor már a kempingben vagyunk. Meg-megálltunk fotózni, kicsit pihentetni a súlyos táskától szenvedő hátunkat. Kicsit hiányzott már a rendes fürdés. A hegyen erre nincs lehetőség... Ahogy lefelé haladtunk, egyre füllettebb lett a levegő. Elértük a kisvasút végállomását. Vizet vettünk a kisházból és meglepetéssel konstatáltuk, hogy a kisvasút már jár. Óriási nyüzsi volt a végállomáson. Fotóztunk, majd irány tovább gyalog.
Kellemetlen volt a kavicsos úton lefelé baktatni. Néha megálltam és bevártam a társam, aki kicsivel lassabban jött. Gyönyörködtünk még egyet a tájban aztán be az erdős részre. Néztük az órát, valószínűleg leérünk hatra. Az út kellemes volt, nem tűzött a nap, de azért elég meleg volt. Aztán jött a hideg zuhany, meg a meglepetés. A felvonóhoz érkeztünk. És az be volt zárva. A vendéglőből egy fiatal hölgy franciául elmagyarázta nekünk, hogy valami gond van a kábellel, ezért nem jár, de ha arra elmegyünk (kb. egy óra gyalog), akkor ott van egy másik felvonó, ami levisz minket. Na itt összeomlottam kicsit. 3820 méterről jöttünk le 1800-ra. Jóból is megárt a sok!
Leültem és felzabáltam a maradék mazsolámat! Aztán gondolkodtunk, tanakodtunk és megállapítottuk, hogy gyalog kb másfél óra múlva lent vagyunk. Ráadásul a másik felvonó aljától még egy jót gyalogolhattunk volna, így viszont oda jutunk ahova mi szeretnénk. Usgyi neki, Col de Voza (fogalmam sincs hogyan ejtik) megállóig kb 25 perc volt, onnan erdei úton lefelé, majd a külvárosi részen a betonon egy darabig és már ott is vagyunk. Nem másfél óra volt összesen, inkább kettő, vagy kicsivel több. Nagyon rosszul esett ez a plussz, de nem csak nekem, hanem a társamnak is. De végül leértünk a faluba. Na végre! A felvonótól kb 100 méterre ott a kemping. Halleluja!
Megtaláltuk könnyedén. Nos a kemping. Gyakorlatilag egy mező, ahol lehet sátrazni, és van két blokk, az egyiknél a WC-k, külön mosdók és két zuhanyzó, a másiknál a mosogató, mosószerrel ellátva és néhány kuka. Egyszerűen tökéletes volt! Hétóra körül érkeztünk. Lerogytunk. Aztán maradék erőmmel elmentem zuhanyozni. Kevés volt a melegvíz, így a végére kissé hideg volt, nem is volt rendes nyomás, de zuhany volt!!! Jól esett. 10 nap után először néztem tükörbe. Uram Isten! Hátraléptem kettőt! Egyrészt lefogytam, másrészt mint az ősember! Na mind1, végülis túléltük! :) Kicsire nem adunk, nagyra meg nem telik... :)
Aztán vacsora gyanánt egy duplaadag leves, ivás és jöhet az alvás. Hát itt annyira meleg volt már, hogy a sátort nyitva hagytuk. Illetve a sok cucc miatt be sem tudtuk zárni. Hajnalban esett egy kis eső, de nem számott tevő, szerencsére. Nagyon jól aludtam...
