Második nap 2007.08.04.
Korai kelés. Legalábbis a hét óra koránnak tűnt az előző napi események után. De egész jól aludtunk. Reggeli, pakolás, sátor szárítás. Igen, nem eső miatt, csak a pára. És már indultunk is 9:20 körül. :) Vissza az említett felvonóig. Jegy vétel. Hát a kiírást nem értjük. Nem csoda hisz (bár a többség tud angolul) ékes francia nyelven van minden. Belépni hátizsákkal tilos a jegyvevő irodába. Mármint nagy táskával, mert a kis táskásokat beengedték. Diszkrimináció! :) Végül kiderült, hogy a retúr jegy (12,70 euro) az idényre vonatkozik, és bármikor lehet vele egyszer fel, illetve egyszer lejönni. Az idény kétféle lehet téli és nyári. A nyári szeptember végéig tart. Ha jól gondolom ránk ez vonatkozott. :) Nos "felteleferikeltünk" 1800 méter magasra. Franciául teleferik a cable car. Hogy miért azt ne kérdezd meg... én se értem. :)
Viszont az jó kérdés miért felvonózunk, ha gyalog túrára jöttünk. Igazából a 30-35 kilós táskánkkal nem akartunk a fülledt erdős részen túl sokat gyalogolni. Kb. plussz két óra lett volna... majd a nap végén láthatod, hogy jobb volt így. Szóval felmentünk. Egy kellemes kis vendéglő, kirakott napozó ágyak, kis asztalok székekkel, nyári meleg, és gyönyörű kilátás fogadott. És természetesen a Tete Rousses (ejtsd: tet rusz) üzletkötője. :) Mi neveztük így. Tulajdonképpen letámadott minket, ahogy kiléptünk a felvonóból, és felajánlotta, hogy tud nekünk a menedékházban helyet foglalni. Erről lebeszéltünk, mert van sátrunk. Ennke ellenére tudta, hogy merre kell tovább mennünk. A vendéglőtől balra van egy kis út felfelé, és az elágazásnál jobbra, szintén felfelé. Bár azt mondta, hogy a kis vasút működik, ennek ellenére nem ment, csak addig a pontig ahol álltunk. A nap folyamán nyílvánvalóvá vált a dolog; ipari alpinisták javították a vélgállomás előtti részt. Kőfogó acél sodronyokat szereltek.
Szóval elindultunk a fülledt melegben felfelé. Az üzletkötő szerint a ház 4 órányira van. Jaaj de jóóó! Gondoltuk. Na majd meglátjuk... Nem sokára kiértünk a fák közül a kis vasút vonalára. Gyakorlatilag az elöttünk lévő "dombocskát" a vasút az egyik irányból, míg a gyalogút a másik irányból kerüli. Ezen a ponton G úgy érzte ideje pihenni egy kicsit. Mi nyüstöltük, hogy menjünk még, hisz alig jöttünk valamit, de ő mindenképp leült. Így mi is. 10 perc után uccu neki, tovább! A vasút mellett mentünk a végállomásáig. Ez már 2000-es magasság. Ez az út nagyon "szemét". Egyrészt emelkedik. :) Másrészt kis kavicsos utacska, végig a tűző napon... Szóval nem szerettük. Nagy nehezen felértünk a végállomásra, ahonnan nem messze van egy kis menedékház. Mosdók, víz, asztalok, kellemes. Persze a víz nem iható... uhh. Azért mi ittuk. Már nem emlékszem, hogy víz tisztítót tettünk-e bele vagy nem. Talán ezért voltunk rosszul este? Na de nerohanjunk.
Sikerült beszélnünk egy emberrel, akinek nem kender volt a szakálla, viszont tudta merre kell tovább menni: "Kicsit vissza és a sziklás úton felfelé". Így is tettünk. Hát a sziklás út elég jó minőségű, ám hosszú és meredek. Néha nagyobb köveken kell felmászni, de alapvetően nem mászó út. Hegyi kecske félék vannak arrafelé. Annyira szelídek, hogy egy méter távolságra is hagyják megközelíteni magukat. Ám hirtelen mozdulatra folyamatos közelítésre kicsit arréb mennek, de nem ijednek meg. A kicsik még ilyedősek, ízokat nem lehet megközelíteni. Simogatást nem hagyják, de igazából nem is akartuk őket megsimogatni. Aranyosak voltak. Az út viszont hosszú, ám a levegő egyre szárazabb lett és valamennyivel a hőmérséklet is csökkent. Félúton egy menedék házra bukkantunk. És átvágtunk az első hó folton is. Nem időztünk sokat, bár G ekkorra már nagyon lemaradt. Úgy döntöttünk, mivel a terep nem túl nehéz, így tovább megyünk és tábort alakítunk ki minél előbb. Aztán ha van erőnk visszamegyünk. Persze a végére már semmi erőnk nem maradt, de ekkor ezt még nem tudtuk... :)
Fél ötkor értem fel a hóhatárra, onnan már látni lehetett a házat. Kb. még 200 métert kellett megtenni, de inkább leültem egy kicsit. Aztán a kicsiből több, mint fél óra lett, mert megláttam B-t, aki már elég közel volt, így bevártam. Végül ketten együtt közelítettük meg a házat. A ház körül kialakított sátorhelyeket találtunk. Ez az alaptábor. Itt lehet kempingezni. A hóban is voltak sátor helyek. Mivel ezek védettebbnek tűntek inkább itt állítottuk fel a sátrat. A másik sátor G-nél volt, aki két órával később ért fel hozzánk. Én itt elég rosszul voltam kb 2,5 órán keresztül. A gyomrom kavargott. Valószínűleg a magasság különbség miatt. 1000 méteren aludtunk és most már 3180-on voltunk. Egy napra ez túl sok volt. De szerencsére én többet nem voltam rosszul, aklimatizálódtam.
Felállítottuk a másik sátrat is, ettünk, majd alvás. Egyedül aludtam a saját sátramban, a másikban a két társam. G éjfél körül rosszul lett, aludni sem tudott igazán, így másnap elég gyenge volt. A magam nevébn nyilatkozva jót aludtam, igaz elég hideg volt, és hajnalban a lábfejem el kezdett fázni, de ez nem befolyásolta a másnapi teljesítményt...
