Nyolcadik nap 2007.08.10.
A várva-várt reggel!! Tiszta idő, erős szél. VÉGRE!!! Ma indulhatunk. Hihetetlen energia szabadult fel bennem. Úgy éreztem ezért a napért jöttem én ide! Gyors reggeli. Majd pakolás. Jöttek a gondok is. A sátrak, amik nagyon jól le lettek cövekelve, kövezve úgy befagytak, ahogy csak kell. Ráadásul kb 60cm hó volt a cövekeken, köteleken. A mellettünk sátrazók cuccait teljesen belepte a hó. Ezt úgy kell érteni, hogy a sátruk nem látszott ki a hó alól, olyan volt, mintha sohasem lett volna ott sátor. Az egyik sátor össze is tört. A mieink rendben voltak, de déli 12 lett mire eltudtuk csomagolni.
A sátor helyet keresők, mint a hiénák álltak a pakoló brigádunk mellett. Alig várták, hogy elmenjünk. G elindult lefelé a kempingbe, valamivel később, mint mi. A már említett utat a Gouter házig 4 óra alatt tudtuk megtenni. A felesleges csomagot be tudtuk zárni a Tete Rousses házban található, zárható kabinokba. A maradékkal mentünk csak tovább, a táskánk így is 20kg körüli volt súlyra. Felfelé menet beszéltünk egy lengyel sráccal, aki azt mondta ő a Vallot (ejtsd: valló) házból jön (ez az utolsó ház a csúcs előtt). Nem tudták megmászni a csúcsot, mert derékig érő hó van fent. Uhhh. Most akkor mi lesz? Most már nincs vissza út, gondoltuk, és mentünk tovább.
Jó volt felérni, Japán barátaink vártak minket, és nagyon örültek a megérkeztünknek. Jól esett, erőt adott. Ez az erő kellett is még a délután. Miért? Mert megláttuk, hogy hol kell sátrazni. Nos a menedékház mellett volt egy domboldal. A hó olyan magas volt, mint a ház. Ez kb 6m havat jelent! Na ebben kellett sátrat állítani. Találtunk lapátot a ház mellett. Mit kell csinálni? Nagyon egyszerű addig ásni a domboldalt, amyg lesz annyi helyed, hogy elférjen a sátor. Nagy buli volt. Két és fél négyzetméter ástunk nagyjából, de elég is volt. Mindenesetre nagyon büszkék voltunk az eredménnyel. Gyors sátor állítás, főzés, vacsora, főzés másnapra és kilenckor már aludtunk is. Illetve aludtunk volna, ha nem kell cukrot enni. A cukorka miatt nem tudtunk aludni. :) De szerencsére az is hamar elfogyott és mehettünk pihenni. Úgy terveztük, hogy a többi magyarral együtt fél három körül indulunk. Mármint hajnali fél három. Ehhez háromnegyed kettőkor kell kelni.
Mire fel ez a korai indulás? Ez azért van, mert délelőtt kell megmászni a csúcsot és lejönni, mert a déli nap nagyon felmelegíti a gleccsert. Olvadni kezd a hó, és az pedig lavinához vezet. Tehát, aki nem akar meghalni az korán kel. :) Ilyenkor nem csak az jelent veszélyt, hogy rád esik a lavina, hanem az is, hogy alattad indul meg, ugyanis sokszor a gerincen kell menni. Szóval korai kelés lesz. Telis-tele izgalommal tértünk nyugovóra. Talán mégis sikerül...
